Sikerek, történetek

Évekkel ezelőtt lépett be az irodámba Zsolt, egy 34 éves, 180 cm magas, vékony testalkatú, intellektuálisan vonzó külsejű építészmérnök. A fiatalember olyan hölgyet keresett, akivel családot tud alapítani, gyermeket felnevelni. A kikötése az volt, hogy a partnere ne legyen karrierista; mivel ő inkább a hagyományos értékeket tiszteli, ezért azt vallja, hogy a nő maradjon nő, a férfi pedig gondoskodjon a család anyagi biztonságáról.
Zsoltnak rögtön be tudtam mutatni egy hozzáillő, szép hölgyet, egy csinos angoltanárnőt. A találkozás után a hölgy kijelentette, hogy Zsolt valóban megfelel az ő elvárásainak, de mégsem érez vonzalmat iránta. Egy hónap múlva mutattam be a következő hölgyet, majd két hónap múlva egy harmadikkal ismertettem össze. Mindketten hasonlóan nyilatkoztak a fiatalemberrel kapcsolatban, mint az angoltanárnő. A kétségbeesett ifjúnak megrendült az önbizalma, és elkeseredettségében azt kérte tőlem, hogy végképp hagyjuk abba a társkeresést. A kudarcok okát én sem értettem, hiszen Zsolt - mint azt már említettem - előnyös külsejű, az ún. „jó parti” kategóriába sorolható férfiú volt. Elfogadtam a kérését, bár nem értettetem vele egyet. Akkor még egy évre vállaltam a megbízást, de Zsolt „kartonját” nem tettem félre, továbbra is gondolkoztam azon, hogy ki lenne a számára megfelelő társ.
Másfél év telt el, amikor a társkereső irodába belépett Erika, egy vidám, csinos, fiatal orvosnő, és én már rögtön az első beszélgetés alatt Zsoltra gondoltam, de akkor még nem szóltam egyikőjüknek sem. Megvártam a pszichológiai elemzés végeredményét, és utána döntöttem. Felhívtam Zsoltot, és arra kértem, hogy ne foglakozzon a korábbi negatív élményeivel, és ismerkedjen meg ezzel a lánnyal. Hosszas rábeszélés után Zsolt végül beleegyezett a találkozóba. A pár nemrégiben telefonált, hogy szeretnének meghívni a nemrégiben született kislányuk keresztelőjére.